TÖRTÉNELMÜNK

Rendünk története

A 12. század elején alapított fehér kanonok rend csaknem kilencszáz éves történelmi múltra tekint vissza. Szent (Xanteni) Norbert (1085-ben született Xantenben), németalföldi hercegből lett papból lesz fehér gyapjúruhás vándorprédikátor. Nevének jelentése „Észak Hercege”. Gyermekkorától kezdve egyházi pályára szánták. A kölni érsek udvarában szerezhette meg a felkészítést a magasabb egyházi hivatalokra.

1106 után V. Henrik udvarában az udvari kápolna szubdiakónusa, ahol tanúja volt V. Henrik és II. Paszkál konfliktusának (invesztitúra-harc). Ez az esemény mélyen megrendíti, és amikor V. Henrik 1113-ban többször is felajánlja neki a Cambrai-i püspöki széket, azt nem fogadja el. Lelkiismerete azt sem engedi, hogy felszenteljék, míg nem képes megfelelni a papi élet kívánalmainak, ekkor elhagyja a császári udvart és visszatér Xantenbe. Itt egy napon kilovagol, és mintegy második Szent Pálként, villámcsapás miatt leesik lováról, mikor magához tér hangot hall: „Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!“ Ezután újra elhatározza, hogy pap lesz és szerzetesi életet fog élni. Hamarosan kérésére püspöke pappá szenteli. Meg akarja reformálni káptalanját, szerzetesi ruhát hord, és minden nap szentmisét mutat be. Hamarosan lemond kanonoki javadalmáról, és szegény életet kezd, mely a szerzetesekéhez hasonló. II. Gelasius pápa megengedi neki, hogy bárhol prédikálhat.

Norbert Bertalan laoni püspök (barátja) támogatásával, egy mocsaras helyet keres, ahová elvonulhat. Prémontré nevű helyen álló Keresztelő Szent János kápolna (a coucy-i erdőben Laontól délre) tetszik meg neki. Amikor meglátja a helyet, az éjszakát is ott tölti. Éjjel látomást lát, melyben tömérdek férfi vonult fehér öltözetben énekelve. Ennek nyomán nevezi el a völgykatlant Prémontrénak. A rend és tagjai 1121 karácsonyán teszik le a fogadalmat, mely szerint Szent Ágoston regulája szerint fognak élni. Norbert 1126. február 16-án pápai megerősítést kap, és még ugyanebben az évben Magdeburg érseke lesz, ezzel választófejedelem és birodalmi kancellár is. Az alapító 1134-ben halt meg Magdeburgban.

A premontrei rend női tagjai

Norbert Ricvera de Clastres alapította meg a rend női tagját, akik mindig férfimonostor közelében voltak. Szemlélődésük középpontjában Jézus szent gyermeksége és szenvedése állt és Szűz Mária tiszteletük.

A premontrei rend Magyarországon

A rend tagjai már az alapító, Szent Norbert életében megtelepedtek Magyarországon, 1130 körül II. István király (1116-1131) hívására közvetlenül Prémontréből érkeztek hazánkba és először Váradhegyfokon telepedtek meg. Ezután az ország északkeleti és északi részén alapítottak apátságokat, Duna-Tisza Közén, Budán és a Dunántúlon. Mivel előnyt jelentett számukra az, hogy lelkipásztori munkával is foglalkoztak, ezért könnyebb volt elhelyezkedniük. A legtöbb hazai premontrei monostort nemesi család alapította. Magyarországon a rend kolostorait prépostságoknak, a kolostor főnökét pedig prépostnak nevezik.

Csornai Premontreiek

A Szent Mihály arkangyalról nevezett csornai Premontrei Prépostságot az Osl nemzetség alapította, birtokainak jelentős részét is ettől kapta, melyek első összeírása 1230-ból való, de birtokállományát újabb adományok később is gyarapították. Alapító oklevele nem maradt fenn, de a hagyomány az alapítás évét 1180-ra teszi, mivel azonban Csorna első ismert említése 1228-ból maradt fenn, sokan az alapítást az 1220-as évek elejére teszik. Az első premontreiek Hatvanból jöttek Csornára, ez a prépostság az első magyarországi monostornak, az 1130-as években közvetlenül Prémontréből alapított Váradhegyfoknak volt a fíliája. A prépostság Sopron vármegyében, a győri egyházmegye területén található. Története során fontos hiteleshelyi munkát végzett egészen 1874-ig. Az általa kiállított legrégibb ismert függőpecsétes oklevél 1247-ből való. A 13. században igen népes csornai konvent alapította a türjei prépostságot 1184-ben, és a rajkit 1239-ben. Ám a hanyatlást Csorna sem kerülhette el. 1542-től megszűnt a premontrei élet a monostorban, birtokait 150 évig világi papok kapták kommendaként.

A szerzetesi élet 1702-től indult újra Csornán előbb osztrák, majd morvaországi premontreiek segítségével, ez azonban 1786-ban II. József rendeletével félbeszakadt. Majd 1802-től a Türjével és Jánoshidával egyesített prépostság tagjai, leginkább „tanítórendi” munkát vállalva, pontosabban arra kötelezve folytathatták működésüket a csornai anyaházban, a szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumokban, valamint a türjei és jánoshidai plébániákon.

A türjei premontrei prépostságot 1184-ben Lambert de Tyrle, Szent László király nővérének, Zsófiának a fia alapította a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Dienes de S. Gerardo szentgróti bán IV. Béla király idejében, 1241-ben jelentékeny birtokkal gazdagította. Hiteleshelyi munkát a monostor a 13. század második felétől mintegy 70-80 éven át végzett. A mohácsi vész és a reformáció után kegyurai közül többen a hitújítókhoz csatlakoztak, ezért a prépostság sokszor állott hadban például a szentgróti Hagymásyakkal. 1567-től 1610-ig a veszprémi püspökök voltak a kommendátorai, majd a Batthyány család birtokába került. 1703-ban Schöllingen Ferenc perneggi és csornai prépost szerezte vissza a rend számára, végül 1741-ben néhány évtizedes perneggi kormányzás után Csornával egyesítették. 1767-ben egy rövid időre újra önálló lett, mígnem 1785-ben II. József betiltó rendelete el nem törölte. Az 1802-es visszaállításkor újra egyesítették Csornával, s attól kezdve kis számú konventjével rendi plébániaként működött, s majd látni fogjuk birtokainak a rend gazdasági életében való jelentős szerepét.

A Szent Péter és Pál apostolokról nevezett horpácsi prépostság valószínűleg az ágoston-rendi kanonokoké volt, azonban egy 1226-ban kelt okirat István csornai prépostot egyben horpácsi prépostnak is mondja, amiből a történészek sokáig arra következtettek, hogy a horpácsi prépostság már a 13. században létezett, sőt Csorna alapítása volt. Majd 1702-ben Schöllingen Ferenc perneggi és csornai prépost egyszer s mindenkorra a csornai prépostsághoz csatolta, s azóta címét és javainak egy csekély részét együtt adományozták a csornai prépostsággal.

A Keresztelő Szent Jánosról nevezett jánoshidai prépostságnak sem alapítóit, sem kegyurait nem ismerjük, alapító oklevele nem maradt fenn, de a hagyomány szerint alapítása 1186-ban történt a kökényesi monostorból. A török időkben teljesen elpusztult, azután viszont morvaországi premontreiek által új életre támadt, akik vállalták a hely lelkipásztori ellátását is. Így birtokai is a zabrdovici apátsághoz kerültek. Az e korból fennmaradt anyakönyvek virágzó hitéletről tanúskodnak, ami magyarázza azt is, hogy egészen 1790-es feloszlatásig premontreiek voltak a plébánosok Jánoshidán. 1802-ben szintén Csornához csatolták és ugyanúgy, mint Türje, rendi plébániaként működött.

Postacímünk: H-9300 Csorna, Soproni út 65.;  Tel.: +36 96 261 518;  Email: premontrei @ gmail.com